Lauri Vasar Videos
estnischer Opernsänger (Bariton)
- Bariton
- Estland
- Sänger, Opernsänger
Letzte Aktualisierung
2024-05-19
Aktualisieren
Staatsoper Philharmonisches Staatsorchester Hamburg Staatsoper Hamburg Mutter Seele Kent Nagano Violeta Urmana Jennifer Holloway Holloway John Daszak Lauri Vasar Pfleger Chao Diener Thomas Ebenstein Hubert Kowalczyk Brigitte Hahn Hahn Gabriele Rossmanith Hellen Kwon
Der Krieg ist vorbei, die Tragödie beginnt: Mutter mit Geliebtem mordet heimkehrenden Vater. Tochter bringt Bruder in Sicherheit. – Tag für Tag gedenkt Elektra des ermordeten Vaters, plant blutige Siegesfeste und wartet auf den Augenblick, da ihr Bruder, zum Rächer erzogen, zurückkehren wird. Unter einem Dach mit den Mördern ihres Vaters treffen Blut- und Rachedurst auf die Zukunftsträume der jüngeren Schwester, die sich nach Ehe und Kindern, einem Leben in Eintracht und Glückseligkeit sehnt. Ein dritter Wahn beherrscht die Mutter: „Es ist kein Wort, es ist kein Schmerz, es drückt mich nicht, es würgt mich nicht, …und dennoch, es ist so fürchterlich, dass meine Seele sich wünscht, erhängt zu sein, und jedes Glied in mir schreit nach dem Tod.“ Ein Opfer soll Erlösung bringen. Inszenierung und Bühnenbild: Dmitri Tcherniakov Regieassistenz: Thorsten Cölle Kostüme: Elena Zaytseva Licht: Gleb Filshtinsky Video: Tieni Burkhalter Dramaturgie: Tatiana Werestchagina Musikalische Leitung: Kent Nagano Elektra: Aušriné Stundyté Klytämnestra: Violeta Urmana Chrysothemis: Jennifer Holloway Aegisth: John Daszak Orest: Lauri Vasar Pfleger des Orest: Chao Deng Vertraute: Luminita Andrei Schleppträgerin: Tahnee Niboro Junger Diener: Thomas Ebenstein Alter Diener: Hubert Kowalczyk Aufseherin: Brigitte Hahn Erste Magd: Marta Świderska Zweite Magd: Kady Evanyshyn Dritte Magd: Kristina Stanek Vierte Magd: Gabriele Rossmanith Fünfte Magd: Hellen Kwon Orchester: Philharmonisches Staatsorchester Hamburg Chor: Chor der Hamburgischen Staatsoper
Igor Stravinsky Pierre Monteux Hamar Gyenge Holder Chryst 1455 1821 1904 1911 1981
Főbb részek: Első kép: Vásár a nagyböjt előtti héten 0:02 A bűvészmutatvány 05:38 Orosz tánc 07:19 Második kép: Petruska szobája 10:02 Harmadik kép: A Mórnál 14:55 A Balerina tánca (kornettel a kézben) 18:21 Keringő (A Balerina és a Mór) 19:04 Negyedik kép: Népünnepély húshagyókedden (estefelé) 22:21 Dajkák tánca 23:31 Kocsisok és lovászok 28:54 A jelmezesek 31:08 A mű alcíme: burleszkjelenetek négy képben. 1911. június 13-án mutatta be a Gyagilev vezette Orosz Balett (Ballets russes) Párizsban, Michel Fokine koreográfiájával, Pierre Monteux vezényletével. További információk: Szereplők: Petruska,* a Balerina, a Mór, a vén Mágus (vásári szemfényvesztő), továbbá vásári kikiáltó, kintornás, táncosnők, ittas társaság, dobosok, dajkák, paraszt egy medvével, duhaj kereskedő, cigányasszonyok, kocsisok, lovászok, jelmezesek, álarcosok. *A címszereplő férfi, a magyar fülnek nőiesen hangzó név megfelelője „Péterke”. Petruska (ejtsd és hangsúlyozd: Petrúská) a 17. század óta állandó szereplőtípusa az orosz népi bábszínházi hagyományoknak. Legtöbbször marionettfigura, de kézbáb is lehet; karaktere pedig szórakoztató bohóc. Jellegzetes viselete a piros csúcsos sipka, és gyakran hosszú orral ábrázolják. Rokona a 17. századi, nápolyi commedia dell'arte-figura Pulcinellának (Stravinsky írt egy ilyen című balettet is), valamint a brit Punch and Judy páros fiú tagjának. A Petruska-balett négy képből (tableau [ejtsd: táblo]) áll. Színhelye és ideje karneváli forgatag a hagyományosan a nagyböjtöt megelőző, úgynevezett maszlenyica nevű ünnepi héten. Első kép (0:00): vásári forgatag, vidámság, jókedv, ital, táncosok, utcaművészek, zenészek, komédiások, bűvészek szórakoztatják a járókelőket. Feltűnik egy mágus (vásári szemfényvesztő), mindenki figyelme rá szegeződik. Fuvolájával életre kelti három bábját: Petruskát, a Balerinát és a Mórt; megelevenednek és táncolnak, a tömeg megrökönyödésére. Második kép (10:02): Petruska szobája, magány. Néhány csillaggal, félholddal díszített sötét falak, a vén Mágus összeráncolt szemöldökű portréja a falon. Petruska csak egy báb, de emberi érzelmekkel megáldott báb: szenvedélyesen szerelmes a Balerinába, és gyűlöli az őt folyton megalázó gazdáját, a Mágust. Megjelenik a Balerina, Petruska megpróbál udvarolni neki, felfedni előtte szerelmes érzéseit, de a Balerina visszautasítja; inkább a Mórt kedveli, ez megsemmisítően hat a szenvedélyesen szerelmes Petruskára. Harmadik kép, a Mórnál (14:55): a Mór a melankolikus Petruskánál jóval vidámabb teremtés, gazdagon díszített szobájának színvilága vidámságot, jó kedélyt tükröz. Szobájában inkább kókuszdióval játszik, mintsem hogy szegény Petruskát vigasztalja. A Mágus ezért is helyezi az ő szobájába a Balerinát, aki ellenállhatatlan táncba kezd, hogy elcsábítsa a Mórt, sikerrel. A lelkileg összetört Petruskát a Mágus a Mór szobájába varázsolja, hogy félbeszakítsa a Balerina csábító táncát. Petruska nekitámad a Mórnak, de hamar rájön, hogy túl kicsi és gyenge egy ilyen riválishoz. Végül a Mór elkergeti. Negyedik kép (22:21): újra a vásárban vagyunk, már estefelé, jelenetek, táncepizódok követik egymást: jön egy medvetáncoltató parasztember, egy víg kereskedő két cigányasszonnyal, dajkák, kocsisok, lovászok, mindenféle népek. Amint a tömeg elhelyezkedik, kiáltás hallatszik a kis színház felől. A Mór kergeti Petruskát a fakardjával, és megöli. A csendőrök kikérdezik a Mágust, aki azzal próbálja csillapítani megdöbbent és felháborodott hallgatóságát, hogy megrázza Petruska maradványait, jelezve: ez csak egy szalmából és fűrészporból készült lelketlen, fafejű bábu. Leszáll az éj, az emberek hazamennek, a Mágus is elmegy, kezében a testetlenné vált Petruskával. A kis színház-stand tetején azonban megjelenik Petruska szelleme, sírása dühös kiáltásokra emlékeztet. A vén Mágus rémülten veszi észre Petruska szellemét, és ijedtében elrohan. A film adatai: Forgatókönyv: Igor Stravinsky és Alexandre Benois Díszlet és jelmez: Alexandre Benois Koreográfia: Mikhail Fokine Rudolf Nureyev (Petruska), Denise Jackson (Balerina), Christian Holder (Mór), Gary Chryst (Vén mágus). A Joffrey Balett produkciója, amelyben az ősbemutató jelmezeit, díszleteit rekonstruálták az 1981-ben megjelent filmen. A feliratokkal a partitúra beírásait követtem, ezeknek nem mindig felel meg a filmen látható megvalósítás. A feliratokat nem a partitúra szerinti helyre időzítettem, hanem a filmnek megfelelően.
Benjamin Britten Forster Crozier Hirsch Reichert Michalski Lauri Vasar Markus Marquardt Timo Riihonen Bruce Rankin Rankin Carlos Krause Krause Broman Freund Lavrov Rhein Covent Garden Deutsche Oper Düsseldorfer Symphoniker 1913 1951 1976 2011
„Billy Budd" ist mehr als eine raue Seemannsgeschichte. Wie schon in seiner ersten Oper „Peter Grimes" geht es Benjamin Britten +••.••(...)) auch in diesem 1951 anlässlich des Festival of Britain am Londoner Covent Garden uraufgeführten Werk um tiefe existenzielle Probleme: die Frage von Schuld oder Unschuld, Verantwortung, Mitleid und die unheimliche Kraft des Bösen. Und wieder ist es das Meer, das in gewaltigem Ausmaß die Kraft der Natur darstellt und darin das Unvermeidliche und die Begrenztheit allen menschlichen Unternehmens reflektiert. Dass der gutherzige, unschuldige Billy ungewollt zum Gewalttäter wird, ist die Folge eines Tauziehens zwischen Kapitän Vere, der in einem unentscheidbaren Konflikt entscheiden muss, und Claggart, der seine grausame Macht über andere beansprucht. „Claggart", so urteilt Vere, „wurde von einem Engel erschlagen. Und doch muss der Engel hängen!" Das Gute und das Böse bilden eine unüberwindbare Dualität, angesichts derer die herrschende Ordnung der Dinge ihre Unzulänglichkeit nicht länger verbergen kann./ Benjamin Britten BILLY BUDD Oper in vier Akten Libretto von E.M. Forster und Eric Crozier nach einer Erzählung von Herman Melville In englischer Sprache mit deutschen Übertiteln Musikalische Leitung: Peter Hirsch Inszenierung: Immo Karaman Bühne und Kostüme: Nicola Reichert Choreografie: Fabian Posca Licht: Volker Weinhart Chorleitung: Gerhard Michalski Dramaturgie: Hella Bartnig Edward Fairfax: Vere Raymond Very Billy Budd: Lauri Vasar John Claggart: Sami Luttinen Mr. Redburn: Markus Marquardt Mr. Flint: Ashley Holland Leutnant Ratcliffe: Timo Riihonen Red Whiskers: Bruce Rankin Donald: James Bobby Dansker: Carlos Krause Der Neuling: Corby Welch Squeak: Florian Simson Mr. Bosun: Daniel Djambazian 1. Maat: Dmitri Vargin 2. Maat: Rolf Broman Ausguck: Dmitry Trunov Der Freund des Neulings: Laimonas Pautienius Arthur Jones: Dmitry Lavrov Chor der Deutschen Oper Orchester: Düsseldorfer Symphoniker Video Ralph Goertz 2011 Deutsche Oper am Rhein www.operamrhein.de
Mozart Dorothea Röschmann Anna Prohaska Lauri Vasar Marianne Crebassa Gustavo Dudamel Graf Ildebrando Arcangelo Hoffmann Peter Maus Olaf Bär 2015
Mozart: LE NOZZE DI FIGARO. Schiller Theater. Berlin November 13, 2015 Orchester Staatskappele Berlin Dirigent - Gustavo Dudamel - BESETZUNG - Gräfin Almaviva - Dorothea Röschmann Susanna - Anna Prohaska Graf Almaviva - Ildebrando d’Arcangelo, Vasar, Figaro - Lauri Vasar Cherubino - Marianne Crebassa Marcellina - Katharina Kammerloher Basilio - Florian Hoffmann Don Curzio - Peter Maus Bartolo - Otto Katzameier Antonio - Olaf Bär Barbarina - Sonia Grané
oder
- Zeitleiste: Lyrische Sänger (Europa).
- Indizes (in alphabetischer Reihenfolge): V...